Lassan vége van a nyárnak, a szabadságnak és ez a nyár tényleg nem úgy telt el mint a többi. Úgy gondoltam a nyár vége nem így fog eljönni, de hát semmi sem megy gyorsan (csak az idő) ezt már megtanulhattam volna. Nem látom azt, hogy majd két hónapot itthon voltam, még mindig annyi mindent meg akarok csinálni, idő meg szalad. De lassacskán majd csak haladnak előre a dolgok. Nyaralás sem volt az éven, bizonyos dolgok miatt, igazándiból még nagyon kimozdulás sem. Egy strand a keresztgyerekekkel, szombaton egy kis borfesztivál (gépet itthon hagytam ), amit jó hogy nem vasárnapra terveztünk be, mert akkor a vihar miatt menekíteni kellett az embereket. Na ezeken besokallva azért a hosszú hétvégére kimozdulunk egy kicsit.
Ide: http://www.kunmadarasmotorsport.hu/jsite/programok/verseny4/171-program.html
Aztán hétfőtől jöhet a meló ezerrel.

Nem tudom mi van a levegőben, de elég vacak napok járnak rám mostanában. Nem elég, hogy a modemem elromlott, befuccsolt a tévénk is. E mellett szegény Rihike lebetegedett, és hiába kapta injekciós fecskendővel a vitaminos és kamillás vizet, néhány perce mégis elpusztult. Hát nem sokáig tartott neki az örök élet.
A gépem a modemcsere után elég furcsa dolgokat produkál, igyekszem megoldani a problémákat, de nem mind megy. Dr. Leyonak már nem is merek siránkozni, lassan elátkozza azt a percet, amikor “megismert”.
E mellett más dolgok is összejöttek még, kezdem nagyon azt érezni, hogy rám jár a rúd…

Ma megszűnt végre a netnélküliségem! A régi modemem hmmm, bizonyos körülmények között buborékfújó folyadékban állt egy napig. A modem tönkre is ment, a sim kártya szárítás után szerencsére még használható. Így hétfőn irány a pannon (bocsi telenor), hoztam egy valaki által visszaadott modemet, mert nem ám olyan egyszerű újat kapni Na, szóval hazajövet után kiderült, hogy valami nem stim a gépemen, nem akar működni. Állítgatás, próbálgatás, régi letörlése, rendszer visszaállítás, okosabbaktól tanácskérés, eredmény mégse. Másnap megint pannon, másik modem letétben elhozva, eredmény ugyanaz. Más megoldást nem látván szerelő felhív, mondja másnap úgyis jön erre, majd benéz. Másnap hívom, kérdem mikor ér ide, mert mennem kell másfelé is, mondja egy óra múlva, de ha kell menjek dolgomra, aztán majd beviszem hozzá a gépet. Mondom nem, nem inkább megvárom (már tiszta idegroncs voltam net nélkül ). 4 óra hossza múlva hívom, akkor mikor is ér ide?
Ja! Ő azt hitte ne jöjjön, mert megyek a dolgom intézni. Wwwwwáááá!!!!
Na, így ma mivel úgyis vitt felé a dolgom, gép a kocsiba és elvittem. Előbb bevágtam magam nála a kényelmes fotelba, aztán eszembe jutott Tanár úr drága , beálltam a szerelő mögé és figyeltem! Gép kész, irány a pannon, anyagi előnye miatt inkább a kedden visszavitt, más által visszaadott modem elhozása. Itthon leültem a gép elé, modem bedug, és csatlakozásnál újra: nincs eszköz csatlakoztatva, vagy az eszköz nem érhető el. Na puff! Jelentem Tanár úr, jól figyeltem! Ide katt, oda katt és kész is. Hogy mi volt a gond? Ah, ha én azt el tudnám mondani… Hihi! Lényeg, hogy van netem. De ha a hűségidő lejár, ebből hosszabbítás szerintem nem lesz.

A minap jött a hír, hogy meghalt egyik rokonom. Ledöbbentem, mert váratlan volt a dolog, bár eléggé nagy darab ember lévén sok betegség kínozta, és nem is volt már annyira fiatal, igaz öreg sem. 75 éves. Néha e-mail-eztünk egymással, és tudom az én hibámból csak ritkán, mostanában meg szinte egyáltalán. Így van ez, az ember mindig rohan, mindig vannak fontosabb dolgok, és amikor már rájövünk, hogy elszalasztottunk dolgokat, sok mindent máshogy kellett volna, akkor már sajna késő. Most döbbentem rá mennyi mindent nem is tudtam róla.
Azt hiszem, valahogy így szeretnék majd én is meghalni, mint ahogy neki megadta a jó Isten. Nem kellett hosszú hónapokon keresztül ápolni, mégis érezte, hogy közeleg a halála, mindent elrendezett a temetése körül, megírta a saját búcsúbeszédét is.
Azt hiszem, sőt remélem! sokáig fogok még emlékezni a szavaira, és megpróbálok nem mindig elrohanni dolgok mellett, és csak későn venni észre őket. Tudom ez a mai világban és ezzel az életstílussal nehéz lesz, de próba, szerencse. Isten nyugtasson Kálmán Bátyám!

Mindenkinek: Igyekezzünk kicsit többet odafigyelni a körülöttünk élökre, a számunkra fontos emberekre. Néha lehet hogy csak pár kedves szó többet jelenthet a másiknak, mint gondolnánk. Ne akkor jöjjünk rá erre, amikor már késő.

A kis búboska nagyon szelíd csirke, akár simogatni is lehet. Ha ilyen marad még örök életre ítéltetik. Frizurájából adódóan nevet is kapott. Íme Rihanna:

Egy új fejezet kezdődött ma az életemben. Lehet jobb lett volna ha ez hamarabb bekövetkezik, de nem rágódok rajta, csak a jelennel foglalkozom innentől (és a jövővel természetesen). Érdekes volt látni, hogyan viselkedik bizonyos ember bizonyos szituációba. Hmm, azt hiszem kellemesen kellett csalódnom. Most már csak az érdekel, hogy siker legyen a vége. Egy idő után talán új oldal is megjelenik majd ezzel kapcsolatosan az oldalamon, már készül, egyenlőre csak privátban a gépemen, de azt hiszem ide is fel fog kerülni. Mától a nyári szabim is elkezdődött, ami most teljesen más lesz mint az eddigiek.

Úgy is mondhatnám egyszer fent, egyszer lent… Nem tudom ez a közelgő nyár velejárója e, de nagyon ingadozó hangulatban vagyok mostanság. Lehet azért van ez, mert a nyár olyan bizonytalan és kilátástalan, hát ilyen hozzá a hangulatom is. A völgybe vezető úthoz bizonyos személyek és események is rásegítettek mostanság. Eléggé lefárasztott az óvodai év végi hajrá, szerencsére ezen a részén (évzáró, ballagás) már túl vagyok, de most jön a többi. Hiába a “-Jó pihenést lányok!”, ha fogalma sincs az illetőnek (már pedig neki kellene még csak tudni, pozíciójából adódóan) mi vár ránk a nyáron. Aztán még a környezetemben lévő személyek közül is okoztak egy páran fejfájást a hétvégén.
Na azért történtek jó dolgok is! Egyik ilyen jó dolog volt, hogy elvesztettem végre BMW szüzességemet Méghozzá egy 7-es BMW-től. Oh, igazán nem is lehet szavakba önteni, egy dolgot azért kijelenthetek: az M5 szerelem marad!!! Ezt már fokozni csak azzal lehet majd, ha nem a jobb oldalon fogok ülni. Az már fel fog érni egy orgazmussal!
Emellett már csak hab volt a tortán, hogy jött tegnap este Köbüki pajtás és helyre tette a hangulatomat, teljesen pozitív irányba, kicsit lepókhálózta a lelkem. Igaz, most majd lebicsaklik a fejem a fáradtságtól, és egész nap ilyen kóválygós vagyok, de megérte. Nagy kincs, ha valakinek jó a humora.
“Aki nem nevet a környezetén, azt a környezete neveti ki.”
Szóval most hegynek felfelé baktatok, remélem egyszer eljutok majd a csúcsra is!

A beégős napok után megérkeztek a lábfájós napok, de ez most nem bánt. Annyi re-buy volt szombat este a lábamba, hogy még most is érzem, de ettől függetlenül, jól éreztem magam. (Van amitől még jobban éreztem volna, de ne legyek telhetetlen!) A borongós napok elszomorítanak ugyan, de ha van az embernek mivel lefoglalni magát (ami ráadásul még érdekli is), akkor ez a borongós idő sem tűnik olyan rossznak. Csak azok a fránya frontok kerüljenek el!
Most nagyon fülig ér a szám, egy kissé szemétnek is érzem magam miatta, mert ha belegondolok más szomorúsága vidít fel, na de gondolom nem minden ok nélkül kaptam ilyen infót. Legalábbis remélem!

“Vége van már a hétnek, mindig örülök annak, ha leköszön a péntek…” Szerintem mindenki így van ezzel (kivéve aki nem megy hétvégén is melózni ), de én most különösen így éreztem. Régen éreztem már magam agyilag és testileg is ilyen fáradtnak, mint ez után a hét után. Most rám is igaz, amit nem olyan régen egy kedves ismerősöm írt arról, hogy ő hogy érzi magát: testileg 99, szellemileg 9 évesnek. Lehet ezért is jártam úgy valamelyik nap, hogy nem láttam azt ami ott volt az orrom előtt, és másnak kellett erre felhívni a figyelmem. (Judit és a Zenemanók ). Enyhén volt csak égő. De ettől még égőbb volt a mai napom, amikor is valakit felköszöntöttem 30. születésnapja alkalmából. Közölte: még csak 29

Ez a nap (tegnap) más volt mint a többi, de már sajna elmúlt. Éjfélt ütött már az óra, lassan térhetek már nyugovóra! Gyakrabban kellene ilyen estéket rendezni, nem muszáj ezt jeles eseményhez kötni. Hihi. Jót kajáltunk, kacarásztunk, volt saját “Levi” fotósunk, elszívtuk a békepipa helyett a szivart
Igaz vegyült egy kis üröm is az örömbe, de majd csak túlélem, mint annyi minden mást.

Éljenek a Barnóth-ok!!!!!!!!