Tudom, hogy nem szereted… Hihi!

Ma meglett Gerzson utódja. Sajnálom még mindig szegénykét és hiányzik, hétvégén láttam egy hozzá hasonló kutyát, már kezdtem megörülni, kb. egy hónapja meg egy másik településen ment az úton egy hozzá hasonló kutya. Bele is tapostam rögtön a fékbe, de sajna nem ő volt egyik sem.
Ettől függetlenül még csak most jutottam el oda, hogy legyen helyette egy másik kutyám. Bár ebben valószínű az is közrejátszik, hogy kitől kaptam a kutyát.
Szóval gyarapodott a “család” egy 5 hetes kis belga juhásszal, aki a Csernus (néha majd Imre) névre fog hallgatni, ajándékozója után. De azt hiszem néha Arankázni is fogom majd! Hihi! Remélem jó kutyus lesz belőle, igyekszem majd elsajátítani a kutyanevelés fortélyait és okos kutyát nevelni belőle. Tanár már van hozzá!
Most kint alszik az előtérben, valószínű jól teszem ha reggel egy kicsit korábban kelek, hogy rendet tegyek majd ott utána. Bár a cipőket bemenekítettem a folyosóra, na de ki tudja mivel “lep” majd meg reggelre. :S

Szomorúság a köbön. Nem lesz jaj nekem! ((((((((((((((( Na de hát ez már csak így szokott lenni. Ha valamit nagyon akarok, az nem jön össze. Már megszoktam. De marad az álom, az legalább nem tört össze. Mert lehet a “jaj neked”-ből csak egy nagy koppanás lett volna. Így még legalább van remény!!! Hogy ezeket a sorokat senki nem érti??? Nem baj, elég hogyha értem én (aki meg értené úgysem olvassa), és legalább könnyítettem magamon azzal, hogy leírtam ide.

De legalább van ami boldogságot csaljon a mindennapokba. Ami ugyan mások szerint helytelen, de nem érdekel, nekem ez így jó!!! KÖSZÖNÖM ARANKA!!!

Mostanában nem írtam ide, pedig zajlik az élet, de nem is kicsit. Valahogy mégsem érzem azt, hogy írnom kellene. Furcsa, de miután megszoktam, hogy nekem honlapom van mindig írhatnékom volt, ha volt valami, most meg hallgathatnékom. Bár ha összejön a nyaralásom, akkor biztos fogok írni itt ezerrel, csak hát ember tervez… sajna nem úgy kell folytatnom hogy isten végez, (bár az ő keze is benne van a dologban) hanem, hogy őz végez… Szóval kék csoda (és a szívem) összetörve, hogy mennyi lesz az annyi és hogy marad e nyaralásra??? Majd ma délután kiderül.
A többi dolog meg marad bennem, emésztődik és talán egyszer majd “közhírré tétetik”.

“Ami el tud romlani, az el is romlik.” Milyen igaz is ez a mondás. Sajnos. Egy hete a mosógép (20 ezer), a héten az autó (előre láthatólag 100 ezer :S ), és nincs 5 perce, hogy a tévé (már nem is számolom, hány ezer). Igen csak negatív energiák röpködnek erre felé mostanság. Ja és én is elromló félben vagyok, állítólag már el is vagyok szállva magamtól.

Egy kicsit elbarangoltam ma a neten a feng shui irányába. Érdekes dolgokra akadtam,hm mi más mint a szerelem terén.
Jelenlegi “kapcsolattal” összefüggésben:
A feng shui alapvetően nem javasolja a hegyes, szúrós levelű növények elhelyezését a lakásban, legkevésbé a hálószoba vagy a nappali környékére, ahol sokat tartózkodsz, és a párkapcsolatod szempontjából kifejezetten fontosak a pozitív energiák.
Ilyen például a yukka. Az agávéfélék nemzetségéhez tartozó, Észak-, valamint Dél-Amerika szárazabb vidékein őshonos yukka az utóbbi években nagy népszerűségre tett szert hazánkban is. Mutatós növény, hegyes levelei miatt azonban nem ajánlatos a lakásban, hiszen szúróssá, rideggé, kötekedővé tesz.
Na ezen jót kacagtam, bár ha belegondolok nem igazán nevetséges a dolog, de ez tényleg igaz. Évekkel ezelőtt a yukka pálmával kezdődött a dolgok romlása.
Aztán a következő tény:
Összeillőség: 20.00%
Ez a kapcsolat, – legyen szerelmi, baráti, rokoni, kollegiális – sok kérdőjelet vet fel. Több konfliktus adódik köztetek, mint amit kezelni képesek vagytok, de az is előfordulhat, hogy egyszerűen az egyikőtök nem vesz tudomást a másikról. Nem lehetetlen javítani a kapcsolat minőségén, de ehhez sok türelemre, és mindkét oldalról rengeteg kompromisszumra van szükség. Viszont érdemes megjegyezni, hogy ha túl sok a vitahelyzet, akkor inkább engedjétek el egymás kezét, hisz alapvető elvárásaitok nem egyeznek meg egymással kapcsolatban. Gyakran előfordul, hogy az egyik bármi áron, vagy akár “bizonyítási vágyóból” meg akarja szerezni a másik barátságát, szerelmét, de ez csak átmenetileg sikerülhet, és nagy csalódás lehet a vége.
Hát enyhén elgondolkodtató…

Azért ezt a számos dolgot más személyekkel is megnéztem.
Volt egy 12,50%-os (ez elkeserít,mert ez irányba reménykedtem ), egy 50%-os (haha) és miután elhagytam az oldalt eszembe jutott még egy személy, gondoltam rápróbálok. Eredmény:
Összeillőség: 100.00%
Ez a kapcsolat maga a tökély, – legyen szerelmi, baráti, rokoni, kollegiális – képes az elmélyült, egymást tisztelő állapot létrehozására, alkalmas a tartósságra, hisz képesek vagytok egymásban felszítani a tüzet, vagy lecsitítani a haragot, – bármi legyen a közös téma, ami összeköt. Kevés konfliktus alakul ki köztetek, s nagy részét képesek vagytok kezelni, viszonylag hamar, nagyobb összezördülések nélkül. Kapcsolatotok lényeges eleme, hogy mindig figyeljetek a másikra, meghallgassátok egymást, és bátran elmondjátok egymásnak, mi az, amit kevésbé szerettek a másikban, így mindig időben tudjátok rendezni a vitahelyzeteket, sőt, ezzel el is kerülitek ezeket. Bár alapjában nem szükséges javítani a kapcsolatotok minőségén, de, ha mégis azt érzitek, nem árt, ha még jobb lesz, akkor fontos, hogy mindig beszéljétek ki magatokból a problémákat. Ez a százalékarány leginkább szerelmi kapcsolatok esetében képes a legjobbat kihozni a két félből, üzleti, kollegiális szinten pedig egymás sarkallására, sőt, közös üzlet építésére kiválóan alkalmas. Ilyen százalékaránynál a kapcsolat tartóssága kizárólag akkor kérdőjeleződhet meg, ha az egyik fél esetében túlzott akaratosság, erőszakosság, féltékenység van jelen.
Hahahahahahahah!

Kezdete:

Vége:

Lassan talán már összeszedem magam annyira, hogy kanyarítsak pár sort. Sokszor fojtogat még a sírás, de valamivel már jobb.
Tudom sok negatív hangulatú bejegyzésem volt eddig, úgy éreztem sok pofont kaptam már az élettől, de azt hiszem ez a mostani arculcsapás fájt a legjobban. Összeszedtem végre magam, hátulról megadtam magamnak a fenékbebillentést, és tessék! Akitől legjobban vártam, hogy nyújtja a kezét és felsegít szépen lelökött a “vonatról”. Az a legrosszabb az egészben, hogy nem tudom miért. Pedig éreztem némi biztatást a részéről és ennyire félre nem érthettem dolgokat.
Nem érzem magam annyira hülyének, hogy ne tanultam volna meg amit kell. Emberek között szeretek lenni, bánni velük ahol most vagyok igen csak tudni kell, hát ezt sem értem. Nem vagyok szimpatikus? Azért úgy gondolom ez nem lehet, ennyire rossz emberismerő nem vagyok tán, mert nem ez jött le. (Vagy ha így van, akkor nagyon jó színész az illető.) Hogy kos vagyok??? Na igen, vannak tulajdonságaim, amiben tényleg izzig-vérig az vagyok (és ez nem mind pozitív), de azért tán ennyire szar alak nem vagyok!!!! A legrosszabb az egészben, hogy még esélyt sem kaptam a bizonyításra.
Mondják a kudarcok erősítik az embert, csak kérdés ki meddig bírja. A szívem sajnos ettől függetlenül megkeményedni nem tud, még mindig olyan vagyok, aki inkább másokat helyez előtérbe maga helyett. Ennek sokszor én iszom meg a levét, aztán egyszer majd torkig leszek és belefulladok.

Ketten is összetörték ma a szívem. Ki így, ki úgy. Egy világ omlott össze bennem. Sírok, sírok és sírok.